Visszapillantó

Mint már megszokott, nagy érdeklődés kísérte a helyi alkotók legújabb irodalmi estjét is a Bencs Villában. Karádi Zsolt főiskolai tanár szerkesztésében, a „játszótárs” Kováts Dénes közreműködésével az érdeklődők korábban találkozhattak már – többek között – Karinthy Frigyessel, Márai Sándorral és Lolával, Ady Endrével és Csinszkával, Radnóti Miklóssal és Gyarmati Fannival is. Nyomtató Enikő, a Móricz Zsigmond Színház művésze Júlia előtt már Csinszkát és Gyarmati Fannit is megszemélyesítette, hasonló szerepekben kollégái közül Horváth Réka, Horváth László Attila, Pregitzer Fruzsina, István István és Horváth Viktor is a pódiumra lépett már a villában.

„Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk” – fogalmazta meg Szendrey Júlia halálos ágyán atyjának szóló levelében. Mindössze három év adatott meg kettejüknek, ennyi telt el megismerkedésük és Petőfi halála között.

Az emlékesten Júliát, mint sokat szenvedett nőt, megalázott asszonyt és vívódó költőt mutatták be naplóinak, verseinek és leveleinek segítségével, miközben néhány Petőfi vers is elhangzott. A naplórészletek és versek között Kováts Dénes Petőfi és múzsája kapcsolatáról, Júliának a Horváth Árpáddal kötött házasságáról és annak eltérő megítéléséről, továbbá műfordítói és költői munkásságáról is beszélgetett Karádi Zsolttal. Múzsa? Tehetséges író? Ügyes műfordító? Szerencsétlen asszony? A nemzet özvegye? Petőfi szerelmének elárulója? Ezek a kérdések is felvetődtek az est során.

Az kétségtelen, hogy Szendrey Júlia máig hat, s nem csak úgy, ahogy egy emléktáblán írják: „Emléke örökké él halhatatlan férje, Petőfi Sándor költészetében.”  Inkább úgy, mint a szülőházán elhelyezett felirat mondja: „Itt született 1828-ban Szendrey Júlia, „Magyarország legregényesebb asszonya”, Petőfi örök múzsája, öt gyermek édesanyja, költő, író, Andersen meséinek első magyar fordítója”.

Szobra áll Kiskőrösön, Mezőberényben és Koppenhágában, utcát neveztek el róla Keszthelyen, Pécsett és Szeged-Tápén. Napjaink irodalma és irodalomtörténete is mind többet foglalkozik Szendrey Júliával.

Visszhangok szerint ezt az informatív és érzelemdús estet érdemes volna iskolákban, diákoknak is előadni. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a villába szép számmal ellátogató diákokat mélyen megérintette Szendrey Júlia sorsa, története.

A kép Karádi Nóra felvétele