Visszapillantó

– Az elzárkózó irodalomtudomány építményén kinyitottam néhány ajtót, és ennek hatalmas sikere lett, aminek azért is örülök, mert a könyveim hatására az érintett szerzők műveit is elkezdték olvasni az emberek. Nem volt ilyen szándékom, de ez nagy boldogság – mondta a Bencs-villában Nyáry Krisztián, akivel Kováts Dénes beszélgetett.  

Szentes pályára állította – Láttam a tévében a Tere-fere című talkshow-t, amiben Náray Erika volt a vendég, és a szentesi gimnáziumról szóló bejátszáson az látszott, hogy a diákok színes ruhákban vonulnak, jól érzik magukat, az egyik fiún – később kiderült, hogy Alföldi Robin – például bohóccipő volt, és ez nekem annyira tetszett, hogy elhatároztam: oda fogok járni – mesélte az indíttatásról a népszerű szerző. – A szüleim azt hitték, hogy eltelik egy kis idő, és majd fű alatt hazamegyek, de nem így lett. Kiderült, hogy az előadói pálya nem nekem való, Szentes mégis pályára állított, mert megszerettette velem az irodalmat. A pécsi egyetemre mentem, ahol a diploma megszerzése után tanársegéd lettem, majd a budapesti főpolgármesteri hivatalba hívtak kommunikációs munkákra. Tapasztalatunk nem volt, de kreatívak voltunk, tele ötlettel. Az egyik nap csatornázási munkákat, a másik nap  színházi ügyeket kellett kommunikálni, miközben a gyerekkori idoljaimmal találkozhattam: Nelson Mandelával,  Vaclav Havellal. És amikor az az ismerősöm, aki odahívott, máshová ment dolgozni, én lettem a sajtófőnök. A hivatali szövegeket kellett lefordítanom a budapestiek nyelvére, és összesen 17 évet töltöttem el a főpolgármesteri hivatalban, illetve különböző kommunikációs ügynökségeknél, de az irodalom mindig is fontos része volt az életemnek: a saját magam örömére próbáltam követni, hogy mi történik az irodalomtudományban.

Vezetni az olvasó kezét a polcon – Azt láttam, hogy a szépírás nem változik, az viszont igen, hogy a kész művek hogyan jutnak el az olvasóhoz. Régen voltak az író-olvasó találkozók, a tévékből, rádiókból, újságokból az olvasók tudtak a regényekről, de mára ez megváltozott, a szerzőknek más módon kell elérniük, hogy az olvasóik kezét jó helyre vezessék a polcon. Mert ez a cél, és nemcsak a megélhetés miatt, hanem azért is, mert aki ír, el akarja juttatni a gondolatait másokhoz. Ezzel én tisztában voltam, ennek ellenére, amikor elkezdtem a szövegeimet feltenni a Facebookra, nem volt ezzel tervem.  – Megosztottam a barátaimmal, de elolvasták az ő barátaik is, és azt vettem észre, hogy több ezren olvassák ezeket a törté neteket. Kiderült, hogy az emberek vágynak a könnyed, de nem buta írásokra, és engem nemcsak az lepett meg, hogy ilyen népszerűek lettek, de az is, hogy ezek a történetek sokak számára az újdonság erejével hatottak. Noha az irodalomtörténet számára ezek nem voltak titkosak, a legtöbben csak a tankönyvi életrajzokat ismerik, és azt hiszik, hogy Ady Endrén kívül minden írónk, költőnk a kiváló erkölcs példaképe, holott ez nem így van. 

Hibák és gyarlóságok – Az életrajzokat és az életműveket el kell választani egymástól, mert ha senkit sem olvasnánk, aki nem volt hé rossz, elveszítenénk a magyar művészet felét. Szabó Lőrinc sem a magán-, sem a közerkölcsöt tekintve nem volt példakép, de korszakos zseni volt, így nem tehetjük meg, hogy amiért rosszul bánt a nőkkel, nem olvassuk el a műveit – de ez a sor hoszszan folytatható. Hús-vér emberek voltak, gyarlóságokkal, hibákkal, ráadásul valami miatt az íróktól, költőktől Petőfi óta váteszszerepet várunk el, és azt, hogy minden témáról legyen véleményük – mondta Nyáry Krisztián, aki elárulta: a következő könyve főszereplője a himnusz lesz.

Csak nevükben titkosak

 – A levelek legalább annyira szólnak a címzettről, mint a szerzőről, többségük távol áll a könyvelői pontosságtól – mondta Nyáry Krisztián. –  Karinthy Frigyes úgy írt titkos levelet titkos szerelmének, mintha tudta volna, hogy ő egyszer olyan fontos szerző lesz, hogy a levelei nyilvánosságra kerülnek, legalábbis erre utal, hogy az egyik helyen azt írja: lehet, hogy egyszer érettségi tétel leszek… De ez a kikacsintás Gárdonyi Gézánál is tetten érhető: ő titkosírással írta a leveleit, de számított rá, hogy egyszer megfejtik azokat, az egyik ugyanis így kezdődik: kedves olvasó!  

Szerző: Száraz Ancsa