Visszapillantó

Álmok a szőnyegen

Egyetlen szőnyegen is lehet színházat csinálni. Mégpedig olyat, amelyik beszippant, felkavar, elgondolkodtat és megnevettet egyszerre – vagy éppen egymás után. És aminek a végén, telt ház előtt, sokáig szól a vastaps.

Egyetlen szőnyegen is lehet színházat csinálni. Fridrik Noémi és Zakariás Máté Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című művét gondolták át és újra, ebből született az Álmok. Egy szőnyeg, egy kanapé, egy szék, egy szál madzagon lógó villanyégő, hat teniszlabda és egy könyv a földön. No meg egy mobiltelefon. Ennyi mindössze a díszlet és a kellékek, szokatlan módon a Bencs Villa nagytermének közepére téve. Kétoldalt pedig mi, a nézők. Mindegyik széken ül valaki, kiírható a teltház, az első sorból akár meg is érinthetnénk a színművészeket.

Egyetlen szőnyegen is lehet színházat csinálni. Mint Noémi és Máté teszik a Bencs Villában. Lecsupaszított színpad a szőnyeg, de nem is a díszlet a lényeg, hanem a két ember. Olykor a Lány és a Fiú ők a Gellérthegyi álmokból, akik a második világháború szörnyűségeit is átélve, megszenvedve bujkálnak; olykor Noémi és Máté, a Móricz Zsigmond Színház művészei, akik éppen egy próbafolyamat közben, egyikük lakásán szenvedik el a pandemiát.

Egyetlen szőnyegen is lehet színházat csinálni. Bezártság itt, bezártság ott: háború, borzalmak, járvány. Két ember összezárva, játék és idegbaj az élet, hazugságok és igazságok váltogatják egymást - tartás, félelem, szerelem. A nézőtéren ülve tényleg úgy érezzük, mintha egy kulcslyukon pillantanánk be a fiatal pár életének epizódjaiba.

Egyetlen szőnyegen is lehet színházat csinálni. Életről és álmokról, és „mindenféle fájóan szép dologról” - ahogyan Pregitzer Fruzsina, a két színművész kollégájaként, barátjaként, s talán mentoraként is fogalmazott ajánlójában. Ezt mutatta meg nekünk Fridrik Noémi és Zakariás Máté augusztus hatodikán a Bencs Villában. Méltán szólt előadásuk végén a vastaps, és mindennél többet elmond produkciójukról az a többek által is hangoztatott vélemény: akár holnap megnéznék újra.

Én is így vagyok vele.

 

Kováts Dénes