Aktuális hírek

Vidám versekben találta meg magát

Amióta megszülettek a gyerekei, róluk-nekik ír verseket.

Varró Dániel focimániás volt, így gyerekként Tandori Dezső Nagy gombfocikönyvét forgatta leggyakrabban. Ha megijedt valamitől, azonnal elővette a könyvet, mert az megnyugtatta. A szülei Weöres Sándor- és Nemes Nagy Ágnes-verseket olvastak neki, és inkább az utóbbiakat szerette, mert városi gyerekként a kukás­autókról és autót szappanozó bácsikról szóló költemények álltak hozzá közelebb. Verseket írni azonban nem ezek hatására kezdett: abban, hogy költő lett, a testvérének van a legnagyobb szerepe – derült ki a Bencs Villában, ahol a költővel Kováts Dénes beszélgetett.

Nyuszika-trilógia

– A nővérem óvodás korától írt verseket, és bosszantott, hogy emiatt mindenki vele foglalkozott. Rivalizálni akartam vele, de volt még egy fontos motivációm: akiről az iskolában hallottam, nagyon híres volt.

Azt tanultuk, hogy Petőfi Sándor írt egy elbeszélő költeményt, és egy csapásra híres lett, akárcsak Arany János. Ezért azt gondoltam, ha én is írok egy elbeszélő költeményt, egy csapásra híres leszek. Így született meg a Toldi mintájára a Nyuszika-trilógia (neki is volt estéje és szerelme), de én nem követtem el azt a hibát, mint amit Arany János, aki elég korán rögzítette, hogy a hősének nincs szerencséje a szerelemben, így megfosztva a happy end lehetőségétől az olvasót. Én nem akartam ennyire megkötni a kezem, ezért először a mű végét írtam meg.

Nátha és szerelem

– Birkóznom kell ezzel – válaszolta arra a kérdésre, hogyan éli meg a költőlétet.

– Nagy szó ez, és időnként felmerül bennem, hogy mondhatom-e egyáltalán magamról. Egyszer egy különleges foglalkozásokkal foglalkozó újságcikkben a túsztárgyaló mellett a költő is szerepelt, és sokan nem is tartják ezt komoly szakmának. Még fiatalon, de már több kötettel a hátam mögött albérletet kerestem, és a főbérlő megkérdezte, mit dolgozom. Azt feleltem, hogy költő vagyok, mire a hölgy kedvesen azt mondta: semmi baj, maga fiatal, ráér még rendes foglalkozást találni…

– Sokan szomorúságot várnak a költőktől, és tragikus hangulatú alkotásokat, a magyartanárom nekem is azt javasolta, hogy ha nagy művész akarok lenni, szenvedjek sokat, és legyek reménytelenül szerelmes. Persze, nekem is voltak kevésbé boldog időszakaim, de a rossz élményeimből nem születtek jó versek, én a vidám költeményekben találtam meg saját magam. Alanyi költő vagyok, a saját örömömről és bánatomról írok. Korábban közhelyes témák foglalkoztattak: a szerelem, az évszakok váltakozása vagy a nátha – olyan dolgok, amelyek megzavarták a fejemet. Amióta viszont gyerekeim vannak, róluk írok.

Alkotás a pelenkázásról

– Megihlet az apukaság, a pelenkázásról is születtek már verseim. Amikor az első gyerekünk megszületett és először a kezembe adták, nagyon sírt, én pedig Ady Endre Párizsban járt az ősz című versét kezdtem szavalni neki. Megnyugodott tőle, és rájöttem, hogy az irodalomnak van egy praktikus oldala is.

– Kicsit később kiderült, hogy híján vagyunk a csecsemőknek szóló verseknek, én legalábbis nem nagyon tudtam mit szavalni a gyerekeimnek. Ha énekeltem, még jobban sírtak, így elkezdtem mondókákat és altatókat írni – mesélte Varró Dániel, aki nevetve hozzátette: a felesége rossz néven vette, hogy csak a gyerekeknek/gyerekekről ír, és ő is elgondolkodott azon, hogy a legtöbb rendes költő ennyi idősen már nem is élt, így neki is el kellene kezdeni komolyabb alkotásokat is letenni az asztalra.

Kizárólag a felnőttek értették félre

Kováts Dénes arról a nagy felháborodást kiváltó verséről is kérdezte, aminek a Jó játék a konnektor című sora komoly tiltakozáshullámot indított el.

– A vers egy kíváncsi kisbaba szemszögéből mutatja be a világot, azt pedig mindenki tudja, hogy a gyerekek számára minden jó játék, ami tiltott. Érdekes, de a gyerekek mindig jót nevettek rajta, és eszükbe sem jutott, hogy be kellene nyúlniuk a konnektorba, a felnőttek egy része viszont félreértette. Rosszul esett a feltételezés, hogy háromgyerekes szülőként én erre buzdítanám a gyerekeket, és túlértékelték a költészet erejét, akik azt gondolták, hogy az ötödikesek (egy ötödikes tankönyvben jelent meg a vers – a szerk.) ezt a sort elolvasva rohannak a konnektorhoz – mondta.

Szerző: Száraz Ancsa