Aktuális hírek

Úgy éreztem, hogy szétcincálódik az idegrendszerem, néha azt gondoltam, inkább elmegyek pénztárosnak... – fogalmazott a Bencs Villában a Móricz Zsigmond Színház népszerű művésze, Gulácsi Tamás, és hozzátette: mostanában inkább a zenés darabok találták meg, de szívesen játszik drámát is – szereti, ha mélyre kell mennie egy-egy szerepért.

Gulácsi Tamás emlékezetről, wikipédiáról és nehézségekről is mesélt. Gulácsi Tamás egy 30 éves Hyundai Ponyval érkezett a Bencs Villa Többszemközt című műsorába – a Móricz Zsigmond Színház művésze számára most ez a meseautó. Az elmúlt évek egyik legtöbbet játszott előadásában, a Meseautóban remekül érezte magát, és nincs ez másként a veterán járművel sem: az apósa első autója ez, ami volt már a felesége (Kosik Anita, a nyíregyházi társulat tagja – a szerk.) bátyjáé, majd öccséé, most pedig a színész házaspár használja, és ahogy a színházi berkekben Gulinak becézett népszerű művész fogalmazott: az autójuk azért nagyszerű, mert benne ülve ez ember érzi, hogy vezet...

Emlékezet és wikipédia

A telt házas estén nemcsak érdeklődők és rajongók hallgatták Gulácsi Tamást, de életének két különösen fontos szereplője is: a felesége, Anita és a legjobb barátja, Zocsi, azaz Rák Zoltán, akivel Békéscsabán, a Pesti Magyar Színiakadémián, majd Kaposváron is együtt tanultak, közös életük pedig Nyíregyházán is folytatódott. – Anita a wikipédiám, Zocsi az emlékezetem – fogalmazott Tamás, aki a barátjáról elmondta: volt olyan időszak az életükben, amikor napi 24 órából 26-ot töltöttek együtt. – Akkor is tudjuk, hogy a másik mit érez, vagy mit gondol, ha nem beszélünk, csak ülünk egymás mellett. Érezzük egymás gondolatait, és ez a színpadon nagy előny – mondta Tamás, aki Anitával kapcsolatosan úgy fogalmazott: ő a csúcsok csúcsa. – Nagyon erős szövetség a miénk, hihetetlenül jó érzés, hogy van valaki, aki mellett ennyit fejlődhetek. A mi kapcsolatunk egy folyamatos lángolás, és én újra és újra beleszeretek – mesélte, de Kováts Dénes kérdéseire válaszolva természetesen a színházról is beszélt. – A tavalyi évadban nagyon sok előadásban szerepeltem, és ez nem volt egyszerű. Nem a karakterek megformálása  volt megerőltető: annyira sokat játszottam, hogy attól féltem, kiégek. Úgy éreztem, hogy szétcincálódik az idegrendszerem, néha azt gondoltam, inkább elmegyek pénztárosnak... Mostanában inkább a zenés darabok találtak meg, ami nem baj, mert szerintem mindig az jön, aminek jönnie kell, de szívesen játszok drámát is – szeretem, ha mélyre kell menni egy-egy szerepért. Persze a könnyebb darabokkal sincs baj, nekünk az a dolgunk, hogy színvonalas előadásokat csináljunk a legjobb tudásunk szerint. Arra a kérdésre, hogy nem gondolkodik-e önálló estben, azt mondta, most nem érzi úgy, hogy erre szüksége lenne. Szeretne olvasni, filmet nézni, nyelvet tanulni, utazgatni, a barátaival lenni, meditálni, és alig várják, hogy egy kisbabával bővüljön a család.

Ez egy terápiás színház, ahol jó a közeg

Tamás őszintén beszélt élete mélypontjairól, így a depressziójáról is. – Zocsi eljött Kaposvárról, és egyedül maradtam. Korábban egész nap tanultunk, próbáltunk, akkor viszont rám szakadt a rengeteg szabadidő. A padlást próbáltuk, és nem kaptam visszajelzéseket. Igaz, nem is kértem, de előjött a depresszióm. Szörnyű volt, és mindent elkövettem, hogy az az állapot elmúljon, és soha ne jöjjön vissza, ezért túlpörgettem magam. Négy-öt napig nem aludtam, superman lettem, de az immunrendszerem annyira legyengült, hogy kórházba kerültem. Senki sem tudott mit kezdeni velem, igaz, én sem magammal, így Kaposváron nem kaptam szerepeket, majd ki is rúgtak. Ekkor hívott Nyíregyházára Tasnádi Csaba akkori igazgató, és két előadásban is szerepet kaptam. Sokszor mondják, hogy ez egy terápiás színház, és tényleg így van: nagyon jó a közeg. Elkezdtem dicséreteket kapni, amiket eleinte el sem hittem, de lassan helyrejöttek a dolgok.

Szerző: Száraz Ancsa
Forrás: KM