Aktuális hírek

A Lány szerepében Fridrik Noémi, a Fiút Zakariás Máté játssza. Lássuk, kik ők! Noémit már bemutattuk, az alkotómunkáról közösen meséltek egy interjúban, most Máté bemutatkozása következik.

1990-ben született Pécsett, ahol a Jókai Mór Általános Iskolából a Babits Mihály Gimnáziumba vezetett útja. A PTE Közgazdaságtudományi Karán 2009-ben kezdte meg tanulmányait, közben egy évig járt a kaposvári Színművészeti Egyetemre is. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen drámainstruktor-színjáték szakon végzett. Színész, rendező a Janus Egyetemi Színházban szerepel és rendez 2009 óta. A szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn társulatának volt tagja. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban meghívott vendégként az Úri muri és A kripli előadásokban láthatták a nézők. Pályájáról Kováts Dénes faggatta.

 

Csuja Imre színész létére és polgármesterségére utaltam egy vele folytatott beszélgetés során (ő a legjobb színész a polgármesterek között és a legjobb polgármester a színészek között), s erről eszembe jut veled kapcsolatban: mondhatjuk azt, hogy Te vagy a színészek között a legjobb közgazdász, és közgazdászok közt a legjobb színész?

Ezt nem merném állítani. Az az igazság, hogy a közgazdász diplomámat még nem kaptam kézhez a pécsi egyetemen, az abszolutóriumom megvan, de hiányzik a szakmai nyelvvizsga. Amikor a közgázra jártam, már folyamatosan dolgoztam színházban, ezért kicsit háttérbe szorítottam ebbéli tanulmányaimat. Szóval én most nem bíznék magamra közgazdász feladatot, mert nem tudnám megfelelő módon ellátni. Azt hiszem mind a két szakmának jobb, hogy nem közgazdász lettem, hanem színész.

Tévút volt?

Úgy tűnik, igen, bár érettségi után nem akartam színi tanulmányokat folytatni, talán a hitem, az önbizalmam sem volt meg hozzá. A pécsi egyetemen - kallódó fiatalként – elmentem az első szakra, amire felvettek. Időközben tagja lettem a Janus Egyetemi Színháznak, ráadásul nagyon jó időszakban, amikor a marosvásárhelyi rendezőszakos hallgatók jártak vizsgákat rendezni pécsi egyetemistákkal. A munkafolyamat közben nagyon hosszú tréningeken és előadások elkészítésében vettem részt. Már az első évben annyira beleszerelmesedtem, hogy később a vizsgarendezésekben színészként szerepeltem. Tulajdonképpen mire igazából elkezdtem volna a közgazdasági tanulmányaimat, rájöttem, nem volt értelme oda menni, engem a színház érdekel. Persze azért folytattam, közben sikertelen próbálkozások után 20 évesen a kaposvári egyetem színművészeti karára vettek fel. Ott sajnos már az első évben volt egy nagyon nehéz időszakom, ráadásul az egyetem is minden tekintetben válságos korszakot élt meg, így abbahagytam kaposvári tanulmányaimat, visszamentem a közgázra. Ezzel egyidőben Pécsett az egyetemi színházban dolgoztam, és kerestem a megoldást arra, hogy színművészetet is tanuljak valahol. Már a szekszárdi színháznál dolgoztam szerződtetett tagként, amikor felvettek a Színház és Filmművészeti Egyetemre drámainstruktor-színjáték szakra. Itt nagyon szerencsésen alakult a helyzetem, mert két nagyon jó osztályfőnökömmel, Kocsis Gergővel és Szőcs Artúrral nagyon könnyen, gyorsan megtaláltam a hangot, remek volt a közös munka. Az egyetemmel nagyon sokat nyertem, igazán szerettem amit ott csináltunk, noha nehézségeket okozott, hogy közben folyamatosan dolgoztam a színházban. De megérte, mert nagyon sokat tanultam az SZFE-n.

Érdekesek a rendezéseid is. Brecht, Kleist, Camus – nem a legkönnyedebb szerzők. Szándékosan a nagyon komoly drámákat keresed?

A színházban mindig volt olyan időszak, amikor azon gondolkodtunk, mit lehetne majd színpadra állítani, melyek azok a drámák vagy regények, amelyekkel nem nagyon foglalkoztak mások az utóbbi időben. Az egyetemi színházban szerencsére volt beleszólásom a darabválasztásba, így magamhoz képest is mindig valami nagyon új dolgot tudtam kipróbálni. Például Kleist Kohlhaas Mihálya esetében egy remek dramaturg barátommal teljesen új, saját szövegkönyvet alkottunk a kisregényből, nagyon jó drámai alapanyag lett. Máskor ottani színészre próbáltam ráosztani egy nagy feladatot. Olykor az SZFE órái közben inspirálódtam egy-egy oktatótól. Mindig volt valamilyen formai vagy színházi döntés, ami miatt a megszokottól mást, újat lehetett létrehozni. Persze az is kétségtelen, hogy szeretek a nagyobb ellenállás, a nehezebb feladatok irányába mozdulni.

A színész vagy a rendezői pálya vonz jobban?

Alapvetően színésznek vallom magam, mert azt (is) tanultam, a rendezés számomra színházcsinálási szerelem. Szeretek próbálni, komplexen összerakni, górcső alá venni, elemezni a helyzeteket. Ez része a személyiségemnek. A rendezésben pont ezt élhetem ki, ebben komfortosan érzem magam. Kétségtelen előnyt jelentett, hogy eddig olyan környezetben dolgozhattam, ahol jól ismertem a színészeket, a műszakot, s az mindig nagyon nagy biztonságot adott. Ilyen esetben, ilyen csapattal könnyebb nagyot álmodni, úgymond még nagyobb halat kifogni.

A legújabb alkotásod az Álmok, Fridrik Noémivel közösen állítjátok színpadra. Mit vársz tőle?

Másfél éve kerültem Nyíregyházára és szeretem az itteni munkát. Örülök, hogy színészként vissza-vissza hívnak, és ezért nagyon jó lehetőség volt, hogy teret kaptam ebben a közegben más típusú alkotóként is kipróbálni magam. Már csak arra vágyom, hogy utána azt mondhassa mindenki, hogy megérte és jól sikerült. Noémivel most először dolgoztunk együtt, nagyon izgalmas és tanulságos munkafolyamat során állt össze az előadás. Bízunk benne, hogy a közönség jól fogadja majd.